16. fejezet

Itt az új rész! Nincs hozzáfűzni valóm jó olvasást! :)

-Tudtam...-mondta, majd kicsit eltávolodott.
-Egy idióta vagyok...-kezdtem, de nem fejeztem be, mert láttam, hogy Zayn és Louis közeledik.
-Sziasztok! - üvöltött Louis.
-Pssszt már...-szólt rá Zayn.-Bocsi...-mondta Louis, mire odaértek hozzánk.
Fél órával később Harry és Kristen is megérkeztek.
-Ti hol jártatok? - kérdezte gúnyos mosollyal, és felhúzott szemöldökkel Liam. Láttam, hogy Kristen el is pirult.
-Mi?? Nehogy rosszra gondolj már...-mondta zavarban Kristen.
-Nem is mondtam semmit...-mosolyodott el Liam.
-Hmm...vicces vagy..-szólt közbe Harry. -Szerintem induljunk haza...Elég késő van. - mondta Harry.
Ekkor ránéztem az órámra, és már fél 10 volt. El is indultunk.
Elindtultunk haza fele , fél 11-re már otthon is voltunk. A fiúk felmentek a szobájukba.Kristen már is nekem esett.
-Láttam , hogy elpirultál mesélj csak...-mondta Kristen.
-Öm..késő van mennék aludni.-mosolyogtam , és elindultam fel felé , mire visszahúzott.
-Ne szórakozz Av...Láttam, hogy egész úton tiszta ideg voltál, és meg sem szólaltál......-nézett rám sejtelmesen.
-Ennyire látszott? - kérdeztem, erre Kristen bólintott. -Jól van...Csak megcsókolt...
-Csak?? Te nem Zaynel jársz idióta? - futott ki Kristen száján.
-De...Illetve mostmár nem tudom...Iszonyatos lelkiismeretfurdalásom van. - mondtam.
-Azt elhiszem...-zárta le Kristen.
-Na én most mentem aludni szia!-mondtam kissé vékony hangon
-Én is megyek szia!-mondta Kristen.
Másnap reggel:
Az esemény dús tegnap után , egész jól keltem. Jó napot vártam , de Kristen fel kelt , és nem nagyon szólt hozzám. Remek 2 pasi , és most még a legjobb barátnőm is? Mi jöhet még...
-Jó reggelt.-mentem oda Kristen-hez.
-Szia...neked is hasonlót..-nézett rám , és bement megmosakodni a fürdőbe. Már a sírás szélén voltam.Közbe le jött Louis
-Szia.-köszöntött.
-Szia , jó reggelt.-mondtam elég szomorúan.
-Hát neked miért van ilyen bús hangod?-kérdezősködött Louis.
-Mind1 , nem aakrsz ma egyet sétálni..akkor elmondom , de kell egy olyas valaki aki most mellettem áll.-fakadtam sírva.
20 perc múlva már Louissal sétáltam az utcán, és mindent elmondtam neki.
-Ne haragudj, de nem értem, hogy voltál képes megcsókolni Liamet...
-Én sem értem...Óriási lelkiismeretfurdalásom van, de...Ma este elmondom Zaynnek. - jelentettem ki.
-Jobb is lesz, ha nem mástúl tudja meg. - mondta, és barátian átölelt.
-Köszönöm Louis, ez most nagyon jól jött nekem! - hálálkodtam, hogy erőt adott. -Fel is hívom, hogy ma este mindenképpen találkozzunk. - mondtam, és már emeltem is a fülemhez a telefont. Hamarosan Zayn szólt bele:
-Szia! Mit szeretnél? - kérdezte, és éreztem a hangján, hogy mosolygott.
-Szia. Beszélnünk kell ma este. Nagyon fontos...Óriási hülyeséget csináltam, de ezt majd inkább este magyarázom meg.
-Jó rendben...a fiúk úgyis elmennek mozizni. Nem megyek velük, és mindent megbeszélünk. Puszi! - köszönt el, és letette.
Amikor letettem ismét elkezdtem zokogni.
-Hogy lehetek ekkora hülye?? Érzem, hogy szeret és mégis szórakozok vele...-sírtam, és Louis megint magához ölelt.
-Nyugodj meg...Reméljük meg fogja érteni. - a kezét végigsimította a fejemen.
-Köszönöm...-suttogtam szipogva.
Hazamentünk, és lelkileg felkészültem az estére. Meglepődöttségemre Kristen hajlandó volt hozzámszólni.
-Este mit csinálsz? - érdeklődött.
-Elmondok mindent Zaynnek...Ha már így 'játszottam' vele, megérdemli.
-Jól teszed...-mondta Kristen, és köszönés nélkül becsapta az ajtaját maga mögött.
Eljött az az este, amitől annyira féltem.Zayn lejött a lépcsőn, én má ültem a kanapén
-Muszáj beszélnünk. Valamit elrontottam veled kapcsolatban...De nagyon! - mondtam, és Zayn leült mellém.
Láttam Zayn-en hogy hirtelen feszült lett, ahogyan én is. Remegtem , mint egy pincsi kutya , de megfogtam a kezét a szemébe néztem , és elmondtam neki az igazságot.
-Zayn..én nagyon szeretlek , de soha sem titkolnék el előled semmit..-vettem egy nagy levegőt- Tudod Liam , és én...ömm na megcsókolt..és én nem toltam el magamtól , sőt élveztem.-vallottam neki be a teljes igazságot , ekkor hirtelen el engedte a kezem , és kiment  a teraszra. Nem akartam utána futni , gondolom át kellett neki ezt mind gondolnia. Nem sok idő múlva , visszajött leült elém , és még a szemembe se nézett.
-Figyelj Av..teljes szívemből szeretlek , de nem tudom , hogy bízzak meg benned ez után. Most kell nekem egy kis idő.-mondta lehajtott fejjel , már majd nem sírt.
-Értem , persze.-küszködtem a könnyeimmel.
Zayn felment a szobájába és én utánna mentem,nyújtottam ki a két karomat , hogy öleljem át, de ő csak ott állt mintha nem is ismerne. Ahogy rám csapta az ajtót , legugoltam az ajtóhoz , és sírva fakadtam..
Körülbelül még 10 percig az ajtaja előtt álltam, és zokogtam. Egyszercsak újra nyílt az ajtó, és Zayn volt ott.
-Na, gyere ide! - viszonozta az előbb elhalasztott ölelésemet.
-Annyira sajnálom...Megértem ha most szakítassz velem. - mondtam ki őszintén.
Ekkor eltolt magától, és a szemembe nézett.
-Nem tudom mit tegyek...Tudtam, hogy nem hagyhatlak ott Liammel. Nem bízok meg benne többé.
Erre csak lehajtottam a fejemet, és a padlót bámulva szólaltam meg.
-Azt sem csodálnám, ha bennem sem bíznál meg többé...
-Hidd el, hogy csökkent a bizalmam irántad, de kezdjük tisztalappal. - azt hiszem, hogy ezzel megbocsátott.
-Rendben, de...Lehet, hogy ezek után nem fog ugyanúgy menni, mint eddig.
-Mármint, mi?
-Úgy értem, hogy a lelkiismeret furdalásom megmarad.
-Nem...Majd elmúlik. Liammel, pedig el fogok beszélgetni. - mondta határozottan.
-Jó, de ígérd meg, hogy csak beszélgetsz vele.
-Ígérem! - mondta, és puszit nyomott az arcomra.

A fojtatáshoz kérek
4 tetsziket stb...-t
és 2 komit :)