Reality (19. fejezet)

Sziasztok!! :D Végre meghoztam Zé-nek köszönhetően és a pipákért

meg stb... :) Majd ettől a jeltől Harry egy kicsit idegbeteg lesz: 

~~~

És várom a komikat! mert ha írtok a részről akkor megtudom majdhogy tetszik-e vagy sem 

és ha tetszik akkor több ilyen  rész lesz! Jó olvasást Directionerek! :) ♥

A váróteremben ültünk. Én csak fogtam a fejem...Minden annyira gyorsan történt. Fel sem tudom fogni mi történhetett. Láttam, hogy Harry teljesen kikészült, így odamentem hozzá.
-Harry...
-Ne mondj semmit, csak azt, hogy nincs baja. - nézett mélyen a szemembe.
-Harry, én sem tudok semmit, tudod jól. De én is szeretnék biztos lenni abban, hogy semmi komoly baj nincs. - vígasztaltam, majd szorosan átöleltem.
-Köszönöm, hogy próbálsz vígasztalni, de őszinte leszek...Nem sokat segít.
-Sajnálom...-mondtam, és ebben a pillanatban kijött az orvos.
Harry-vel egy emberként ugrottunk elé.
-Mi történt? Jól van?? Mondjon valamit, kérem! - kérleltem könnyes szemekkel,Harry pedig csak aggódóan nézett.
-Az a szerencséjük, hogy ilyen hamar be tudták hozni...Halucinál. De nagyon. Nem tudjátok esetleg, hogy ennek van -e múltbéli oka? - érdeklődött az orvos.
-Halucinál?? De mégis mitől? - döbbent le Harry.
-Pontosan ezt szeretnénk megtudni. Viszont most még senki sem mehet be hozzá. - jelentette ki az orvos, és visszament a kórterembe.
Harry teljesen összeomlott.

~Kristen szemszöge~

Csak sötétséget láttam. Amikor a tükörnél álltam , mintha egy fekete alak jelent volna meg előttem. Soha az életben nem történt még ilyen velem , de ez a nap kivétel volt.Arra ébredtem , hogy valaki veri az ajtót. Kinyílt a szemem , és a kórterembe találtam magam. Látttam az üveg ajtón keresztül , hogy Harry akar bejönni, de az orvosok nem engedték.
Avril próbálta lenyugtatni , ahogy láttam , de nem nagyon sikerült neki. Egy idő után , a doktor nő , beengedte kettőjüket. Nem nagyon mertem így mutatkozni Harry előtt , de amint belépett az ajtón , hozzám futott , és puszit nyomott az arcomra.
-Maga ne puszilgassa , mert beteg lesz!-mondta a doktor nő , és rákiáltott Harry-re.
-Hogy lehetne elkapni a halucinációt?-lepődött meg Harry.
A doktornő inkább csöndben maradt a kínos helyzetben, és elhagyta a termet. Harry szó szerint halálra ölelt engem. De ekkor újra megláttam a fekete alakot.
-Mi a baj? – kérdezte Avril.
-Ott van mögötted! Megint! – kiabáltam, és össze-vissza mutogattam.
Avril hátranézett, és tényleg egy fekete alak „rohangált” mögöttünk.
-Jó ég! – sikított fel Avril is, Harry pedig csak meredten nézett. Ő is látta, de eltűnt…
-Doktornő!!-kiabáltam torkomszakadtából
-Mitörtént?-kérdezte riadtan a doki.
-Ott!!-mutogatott összevissza Kristen.
-Te jó ég!-Harry, Avril! azonnal menjetek ki!-kiabálta a nővér és azonnal telefonált a doktor úrnak. Én meg alig tudtam kiráncigálni Harry-t.Végül kijutottunk.
~~~
-Elegem van Avril! Elegem van!!! nem érdekel semmi! Mindig valaki elrontja a kedvem!!!-mondta teljesen a képembe üvöltve Harry.
-Nyugodj meg Harry!-vágtam vissza (a kelleténél egy kicsit gyorsabban)
-Nem fogok megnyugodni érted!-mondta dühösen és a falhoz paszírozott
Már már majdnem sírtam amikor hírtelen megjelentek Zayn-ék, és egyenesen felénk futottak
-Hé haver!! Mit csinálsz? Engedd má el!!-mondta Zayn dühösen és levette Harry kzét rólam.
-Elegem van értitek elegem van!!-Förmedt a fiúkra Harry.
Erre én kifutottam az udvarra és utánnam futott Zayn is.
-Hé! Haver! Azért ne legyél  már ilyen durva!-mondta Louis és Harry vlát veregette.
-Szálj már le rólam Louis! Haggyon már mindenki békén!!!!-mondta Harry és a falat ütögette.
-Ez nem a te hibád!!-mondta Louis.
-De igen! Békén hagynátok?-kérdezte idegesen Harry.
Persze!-mondta Louis és kimentek az udvarra.
~Zayn szemszöge~
Kifutottam Avrilhez és láttam amint sír.
-Hé kicsim, ez nem a te híbád!-mondtam és átöleltem.
-Tudom de anyira sajnálom Harry-t-szipogta Avril.
-Én is de pontosan hogyan kezdődött ez?-kérdeztem
-Hát úgy hogy szóval mi bent voltunk a kórterembe és egyszer csak Kristen elkezdett mutogatni a levegőbe eleinte én sem láttam de utánna meg igen! és Harry is -nyöszörögte Avril.
-A fantomot?-kérdezte elkerekedett szemmel.
-Igen! mondta Avril és szorosan átölelt.
Egy kis időig még némán öleltük egymást és végül bemntünk a kórházba